2018.10.07
Tíz órára összeszedtük magunkat, megpakoltuk Hófehérkét és elköszöntünk Mariatól a szállásadónktól.
Nem rossz ez a kecó bérbeadás, mert ha jó a kégli és van vendég szüntelen, akkor simán meg lehet belőle élni. Sok vacakolás sincs vele, mert ha nem szop be valami trehány harmadik világbelit, akkor sok takarítgatás sincs. Az viszont biztos, hogy ha jóra akarja csinálni az ember, akkor alaposan bele kell pakolni a kezdő pénzt.
A monsantoi Casa do Miradouro szerintem a legjobb a saját kategóriájában. Egyetlen egy másik szállás nem tudott a közelben ekkora kilátást biztosítani. Klimatizált, konyhája jól felszerelt.
Ha az ember nem gasztrotúrára jön, mint mi, akkor hidegkoszton vagy föttkolbászon simán el lehet lenni. A környék vendéglői kimerítik a katasztrófa fogalmát.
Ma a legnagyobb távolságot tettük meg két szállás között, valamivel többet mint 300 kilométert. Ez némi autópályával több mint négy óra.
Elmondok néhány érdekességet a közlekedésről. Lehet hogy volt már róla szó lehet hogy nem.
A közlekedési szokásaik teljes mértékben különböznek a miénktől. Rendkívűl egyszerű módszerekkel vannak ránevelve a helyes viselkedésre, és ez beidegződésükké vált. A legszembetűnőbb filléres megoldásuk a lakott területek 50-es sebességének betartatása. Minden település egy városhatár jelző táblával kezdődik, aminél illik lassítani. Ez után úgy 100 méterrel van egy kb egy négyzetméteres tábla egy bazi nagy piros körben 50-essel. Ha a városhátárnál berobbansz 90-nel akkor is van időd eddig a tábláig belassulni. A táblát messziről figyeli egy radar. Ha ív van akkor valahová közel teszik, nem tudtam még felfedezni, mert az eszköz kb akkora mint egy doboz cigi. Ha 54-gyeel mész el a tábla mellett akkor a tábla után úgy 100 méterre levő lámpa zöld marad. 55-nél beszopat, mert kapsz egy pirosat és bizony megvárja amig megállsz. Kipróbáltam hogy az előttem lassan menő autóra rárohantam ennél a táblánál, és bizony megetettem egy pirossal - persze magammal együtt.
Rendkívül jó megoldás. Sehol nincs lakott területen repesztés.
Az emelt gyalogátkelőhelyekről már meséltem, azt nem is ismétlem.
A másik érdekesség a le és felhajtás olyan utakra, amik párhuzamos közlekedésre alkalmasak. A főpályán a szélső sáv (amibe majd be akar sorolni a felhajtó jármű) záróvonallal van elzárva a főpálya többi sávjától. Ez azt jelenti, hogy ha jön felfelé egy kocsi és támogatnád beljebb sorolással, nem tudod megtenni, mert a sávod bal oldala egy záróvonal. Evidens, hogy jobbra kintebb sorolni se tud senki egy felhajtó mellett, de ez a kettősség elkerülhető lenne egy záróvonal és terelővonal együttessel, ami engedné a balra sorolást. De ilyen nincs.
Tehát a portugáloknál besoroláshoz nem kapsz segítséget. Talán ugyanezért nem segítik lehúzódással azt sem, hogy ki tudj kerülni egy kerékpárost, vagy út széli akadályt. Jönnek tovább veled szemben nyíl egyenesen, akár tükörtörésig.
A helyi motorosok is érdekesek. Nincs üveghang, nincs 180 km/h. Nincsenek beöltözve bőrpáncélba sem. Ha megy a kocsisor, mennek vele együtt. Ritka a nagy sebességkülönbséggel történő előzés. A városokban van néhány vigéc, de ritkák mint a fehér holló.
Nagyon ritka a gyorshajtó. Nem túrnak le az útról, nem villognak le, ha betartod a játékszabályokat. Az alap egyszerű mint a faék. Jobbra tarts.
Mindenhol van kapaszkodósáv, ahol jelentős az emelkedő. Kövér vonalakkal van megkülönböztetve a normál sávoktól. Mindenki abban közlekedik, ha éppen nem akar valakit megelőzni.
Az országutakon nincs a nálunk megszokott útpadka. Értsd ezt úgy, hogy nincs az aszfalt széle mellett tíz centis szakadék és tengelytörő gödrös murva vagy gaztenger, ahonnan a lecsúszó autó úgy jön vissza, hogy azonnal frontálisan ütközik egy vétlen szembejövővel. Itt az útpadka aszfaltozott. Ott ahol nálunk a murva kezdődik ott nekik egy felfestett vonal van és az aszfalt folytatódik jó nagy szélességben. Az ilyen padkák többnyire speciális kis ferdeségű vizelvezető kövezéssel fejeződnek be. tehát ha valaki leszalad az útról, nem kell az autót visszacibálni az útra mielőtt kitörik a futómű egy gödörben, hanem simán hagyni kell kigurulni, mert nincsenek ilyen csapdák.
Portugália a végtelen záróvonalak hazája és előzni tilos táblából van annyi nekik, mint nekünk összesen mindenféléből. Ahol rosszalkodókra lehet számítani ott a záróvonalakba oszlopokat ültetnek, és az országút ettől úgy néz ki mintha kerítés lenne a közepén.
Utolsóként megemlíteném a több sávos körforgalmakat. Nos ott észnél kell lenni. Nekik erre van egy speciális szabály rendszerük, amit lehet a youtube-on félórás filmekben nézegetni. Amikor azt hiszed hogy érted, akkor majd a helyszinen rájössz hogy mégsem. Ők ebbe beleszülettek, olyan ez nekik, mint másnak a járás. Mi meg azt se tudjuk melyik tükröt nézzük, mikor sorolhatunk kintebb, és mikor kell beljebb mennünk.
Amit papiron vagy youtube-on körforglomnak látsz azt a valóságban inkább perec forgalomnak érzed, mert a körökhöz vajmi kevés közük van. Lisszabonban van négy és azt hiszem öt sávos körforgó is.
Nos ennyit erről.
Útközben, Montargil tó.
Eszméletlen. Kolompoló kecske, birka, teherautós juhász, BC terelőkutya.
Jetsky, motorcsónak, kempingezők.
Nincs beépítve. Free
Legyürtünk kb kétszáz kilométert és az otthon már kiválasztott mindentől távoleső Sabores de Coruche vendéglőbe tértünk be. Gondoltuk üres lesz mint a Google képen, és csak nekünk fog főzni aznap a szakács. Meg is találtam a nagy semmiben ezt a helyet. A parkolóban viszont elég sok kocsi állt.
Isteni füst és husi szagot hozott a szél. De volt már ilyen tegnap Alsó-spanyolröcögénél, ezért összeszoritott szájszéllel nem örültünk előre.
Belépve a vendéglőbe teltház fogadott minket. Az etető kb 90 férőhelyes, tehát durván a fele a tegnapi O Javali-nak.
Az óriási különbség az volt, hogy itt hét felszolgáló rohangált a vendégek között, láthatóan rendkívül jól szervezetten. Volt egy nyolcadik is, aki a grilleket készítette a vendégek szeme láttára egy félig nyitott konyharészben. A nagyobbik konyhába nem volt belátási lehetőség, de biztos hogy ott is nagyon sokan dolgoztak.
Ami lenyügöző volt az ennek a kollektívának a szervezettsége.
Amint valaki elhagyta az asztalát, azonnal hárman tették fel az új terítéket és két perc múlva már az új vendég mellett vette fel valamelyikük a rendelést. Egyetlen pillanatra sem volt érezhető, hogy sürgetnének, mert sokan várakoznak. A gyors munkájuk nem sugallta azt, hogy lapátold be és húzzál. Egyszerúen hatékonyak voltak. Egyébként nem egy felszolgáló volt egy asztalhoz rendelve, hanem többen is kiszolgálták a kéréseket. Mutattam a Google fényképek közül mit kérek, és bizony volt minden. A rendelésem a kérést követő 15 percen belül az asztalon volt - ennyi idő kell egy steaknek.
Az adag óriási, izléses tálalással.
Fele ment vissza mert nem fért be. Az egyik vidám pincér kérdezte is hogy mi történt? Mutattam a hasam helyén levő gömböt és a reményeim szerint általa is érthető full-t mondtam.
Itt sikerült ennem egy szintén portugál különlegességet, amiről ha jól értettük morzsolt kenyér. Az is valami elképesztően finom volt. Megkisérlek még a napokban többet megtudni róla.
A desszertet már el sem mesélem, de elfogyasztása után fékezhetetlen vágyam támadt a tányér kinyalására, pont úgy ahogy a gyerekek szokták a csokis palacsintából kifolyt tölteléket magukévá tenni. Nem mertem. Könnyezve néztem a tányérom után amikor elvitték.
Jólakottan de szomorúan jöttem el, mert ez a mostani élmény többé nem fog megismétlődni, bármennyire szeretném. Elmondani nem tudom, hogy mennyire jó érzés volt ezen a napon itt ennek a történetnek a részese lenni.
....
Bezuhantunk Hófehérkébe, aminek a szabadmagassága gyökvonás áldozata lett. Nyögve alakult át SUV-ból mezei autóvá.
Apropó mezei autó. Nem akarok nagyon mélyen beletúrni az Audi fanok érzéseibe, de ez egy akkora fos kocsi, olyan igénytelen, annyira fapados hogy az elmondhatatlan. Egyetlen értéke az a boxer, amit négy karika gyanánt az elejére ragasztottak.
A gyatra ülések mellé kap az ember egy igénytelen műanyagkárpitos autót, amiben a fedélzeti elektronika fele nem működik, a másik fele hiányzik. A motortérben kisebb motor van mint a kerti traktoromban. Az egész budiszerű kasztniból nem lehet kilátni, mert a dizájn oltárán mindent beáldoztak. Ennél jobb járgány még a céges Fityó is - ár érték arány figyelembe vételével.
Ha SUV-t akarnék venni, akkor a Qashqai ezerszer jobb választás, mind kényelem mind felszereltség tekintetében. A négy karika meg engem nem hoz lázba.
Sesimbra felé az út mentén érezhetővé vált a főváros közelsége. Eltünt az igényesség, lett helyette útszéli szemét, graffiti. Olyan városokon hajtottunk át ami otthonról is ismerős.
Ezek azok a kisvárosok, ahol már a paraszt nem él meg, mert nincs mezőgazdaság. Az iparos sem él meg, mert nincs a munkájára fizetőképes kereslet. Itt vannak azok a szedettvedett kereskedések, ahol a rozsdás vascsőtől kezdve az üres kátrányoshordóig bármit megvehetsz. Minden második telek sittlerakóra hasonlít.
A települések közötti útszakaszokon szervkereskedők ülnek müanyag székekben és szétterpesztett lábbal kinálják a portékájukat.
Ettől az egész Setubal körzettől erősen tartottam az utunk tervezésekor. Valahogy úgy éreztem, hogy ez a Sesimbra csak egy kicsi masni egy teli bili fülén. Bárhogy keresgettem nem találtam az érdeklődést felkeltő dolgokat a közelben.
De végül a szállás meggyőzött, hogy ez kell nekem, majd legfeljebb heverészek három napot.
Sesimbra egy nyaraló falu. Nem tudom hazai dolgokhoz hasonlitani, mert nem járok a Balatonhoz.
A szállást tudtam hol van, a hozzá tartozó garázst is belőttem hol lehet. A tulaj kérte, hogy jelezzek telón egy órával korábban és oda küldi Lindát, hogy beengedjen.
Megirta hogy a sarkon fog állni Linda és vár rám a jelzett időben. Vizionáltam egy Gondramazos Sara féle jó bőrt, amint a tengerparti sétányon áll és kicsi "Welcome Jano" zászlót lenget, mindezt miniben és bikini felsőben.
Megtaláltam a kecót, beálltam az utca egyetlen szabad helyére, eltorlaszolva a parkolószint bejáratát és kiszaladtam a sarokra azzal a tervvel, hogy az irdatlan nagy tömegben Linda nevét fogom kiáltozni. Ugyanis a kocsiból csupa olyan nőt láttam akik kanokkal flangáltak. Lelindázom az ipse tyúkját és az tuti eltöri valamimet...
A dolog végül magától megoldódott, mert Gabi ponyvaregényes Travoltás mozgása felkeltette a valódi Linda figyelmét. Gabi utánam kiáltott: Meg van!
Megkönnyebbültem.
Nos Linda egy kicsi alacsony kövér hölgy.
Közös nyelv híján kurva nagyokat röhögtünk egymás pantomimján.
Megpróbálta lejátszani hogy kell a parkolókaput nyitni, majdnem beletörte a kulcsot a kapcsolóba. Felhúzódott a kapu és mögötte egy akkora teremgarázs amekkora Portoban volt. A nűansznyi különbséget lásd a képen. (Hófehérke körül kétszáz négyzetnüansz üres hely - a vonalak között minden az övé)
Ja remélem éjjel nem fél ott lenn egyedül a sötétben.
A nulladikon liftbe szálltunk és Linda megnyomta a hatost. Nyekeregtem neki, hogy túúúú flooor, de eszembe jutott, hogy nem beszéli az angolt. Beletörödtem, ok legyen padlás szoba... Lisszabonban úgyis azt akartam nagyon. Na most meg fognak főni a tojásaim ha nincs klíma.
De végül csak azért mentünk fel a hatodikra, hogy megmutassa, hogy hátul az a földszint. Megint deja vu! Cancela Vehlában így vesztettük el Hófehérkét a parkolóházban, meg a méltóságunkat a takarítónő szemében...
Na itt most nem hagyjuk. Megtanuljuk. A nulla az Hófehérke, a hat az a kijárat.
Liftbe vissza, kettő. Ott meg lett a lakás. A neve Sesimbra Seaside Apartment
Akinek gyenge az idegrendszere, az innen ne olvassa tovább.
A kecó nem kici, nem ócó. De rohadt jó helyen van.
Ha valaki akar hasonlót van eladó.
Ha küld pénzt lefoglalózom neki.
Holnap itt :)
Nagyon ritka a gyorshajtó. Nem túrnak le az útról, nem villognak le, ha betartod a játékszabályokat. Az alap egyszerű mint a faék. Jobbra tarts.
Mindenhol van kapaszkodósáv, ahol jelentős az emelkedő. Kövér vonalakkal van megkülönböztetve a normál sávoktól. Mindenki abban közlekedik, ha éppen nem akar valakit megelőzni.
Az országutakon nincs a nálunk megszokott útpadka. Értsd ezt úgy, hogy nincs az aszfalt széle mellett tíz centis szakadék és tengelytörő gödrös murva vagy gaztenger, ahonnan a lecsúszó autó úgy jön vissza, hogy azonnal frontálisan ütközik egy vétlen szembejövővel. Itt az útpadka aszfaltozott. Ott ahol nálunk a murva kezdődik ott nekik egy felfestett vonal van és az aszfalt folytatódik jó nagy szélességben. Az ilyen padkák többnyire speciális kis ferdeségű vizelvezető kövezéssel fejeződnek be. tehát ha valaki leszalad az útról, nem kell az autót visszacibálni az útra mielőtt kitörik a futómű egy gödörben, hanem simán hagyni kell kigurulni, mert nincsenek ilyen csapdák.
Portugália a végtelen záróvonalak hazája és előzni tilos táblából van annyi nekik, mint nekünk összesen mindenféléből. Ahol rosszalkodókra lehet számítani ott a záróvonalakba oszlopokat ültetnek, és az országút ettől úgy néz ki mintha kerítés lenne a közepén.
Utolsóként megemlíteném a több sávos körforgalmakat. Nos ott észnél kell lenni. Nekik erre van egy speciális szabály rendszerük, amit lehet a youtube-on félórás filmekben nézegetni. Amikor azt hiszed hogy érted, akkor majd a helyszinen rájössz hogy mégsem. Ők ebbe beleszülettek, olyan ez nekik, mint másnak a járás. Mi meg azt se tudjuk melyik tükröt nézzük, mikor sorolhatunk kintebb, és mikor kell beljebb mennünk.
Amit papiron vagy youtube-on körforglomnak látsz azt a valóságban inkább perec forgalomnak érzed, mert a körökhöz vajmi kevés közük van. Lisszabonban van négy és azt hiszem öt sávos körforgó is.
Nos ennyit erről.
Útközben, Montargil tó.
Eszméletlen. Kolompoló kecske, birka, teherautós juhász, BC terelőkutya.
Jetsky, motorcsónak, kempingezők.
Nincs beépítve. Free
Legyürtünk kb kétszáz kilométert és az otthon már kiválasztott mindentől távoleső Sabores de Coruche vendéglőbe tértünk be. Gondoltuk üres lesz mint a Google képen, és csak nekünk fog főzni aznap a szakács. Meg is találtam a nagy semmiben ezt a helyet. A parkolóban viszont elég sok kocsi állt.
Isteni füst és husi szagot hozott a szél. De volt már ilyen tegnap Alsó-spanyolröcögénél, ezért összeszoritott szájszéllel nem örültünk előre.
Belépve a vendéglőbe teltház fogadott minket. Az etető kb 90 férőhelyes, tehát durván a fele a tegnapi O Javali-nak.
Az óriási különbség az volt, hogy itt hét felszolgáló rohangált a vendégek között, láthatóan rendkívül jól szervezetten. Volt egy nyolcadik is, aki a grilleket készítette a vendégek szeme láttára egy félig nyitott konyharészben. A nagyobbik konyhába nem volt belátási lehetőség, de biztos hogy ott is nagyon sokan dolgoztak.
Ami lenyügöző volt az ennek a kollektívának a szervezettsége.
Amint valaki elhagyta az asztalát, azonnal hárman tették fel az új terítéket és két perc múlva már az új vendég mellett vette fel valamelyikük a rendelést. Egyetlen pillanatra sem volt érezhető, hogy sürgetnének, mert sokan várakoznak. A gyors munkájuk nem sugallta azt, hogy lapátold be és húzzál. Egyszerúen hatékonyak voltak. Egyébként nem egy felszolgáló volt egy asztalhoz rendelve, hanem többen is kiszolgálták a kéréseket. Mutattam a Google fényképek közül mit kérek, és bizony volt minden. A rendelésem a kérést követő 15 percen belül az asztalon volt - ennyi idő kell egy steaknek.
Az adag óriási, izléses tálalással.
Fele ment vissza mert nem fért be. Az egyik vidám pincér kérdezte is hogy mi történt? Mutattam a hasam helyén levő gömböt és a reményeim szerint általa is érthető full-t mondtam.
Itt sikerült ennem egy szintén portugál különlegességet, amiről ha jól értettük morzsolt kenyér. Az is valami elképesztően finom volt. Megkisérlek még a napokban többet megtudni róla.
A desszertet már el sem mesélem, de elfogyasztása után fékezhetetlen vágyam támadt a tányér kinyalására, pont úgy ahogy a gyerekek szokták a csokis palacsintából kifolyt tölteléket magukévá tenni. Nem mertem. Könnyezve néztem a tányérom után amikor elvitték.
Jólakottan de szomorúan jöttem el, mert ez a mostani élmény többé nem fog megismétlődni, bármennyire szeretném. Elmondani nem tudom, hogy mennyire jó érzés volt ezen a napon itt ennek a történetnek a részese lenni.
....
Bezuhantunk Hófehérkébe, aminek a szabadmagassága gyökvonás áldozata lett. Nyögve alakult át SUV-ból mezei autóvá.
Apropó mezei autó. Nem akarok nagyon mélyen beletúrni az Audi fanok érzéseibe, de ez egy akkora fos kocsi, olyan igénytelen, annyira fapados hogy az elmondhatatlan. Egyetlen értéke az a boxer, amit négy karika gyanánt az elejére ragasztottak.
A gyatra ülések mellé kap az ember egy igénytelen műanyagkárpitos autót, amiben a fedélzeti elektronika fele nem működik, a másik fele hiányzik. A motortérben kisebb motor van mint a kerti traktoromban. Az egész budiszerű kasztniból nem lehet kilátni, mert a dizájn oltárán mindent beáldoztak. Ennél jobb járgány még a céges Fityó is - ár érték arány figyelembe vételével.
Ha SUV-t akarnék venni, akkor a Qashqai ezerszer jobb választás, mind kényelem mind felszereltség tekintetében. A négy karika meg engem nem hoz lázba.
Sesimbra felé az út mentén érezhetővé vált a főváros közelsége. Eltünt az igényesség, lett helyette útszéli szemét, graffiti. Olyan városokon hajtottunk át ami otthonról is ismerős.
Ezek azok a kisvárosok, ahol már a paraszt nem él meg, mert nincs mezőgazdaság. Az iparos sem él meg, mert nincs a munkájára fizetőképes kereslet. Itt vannak azok a szedettvedett kereskedések, ahol a rozsdás vascsőtől kezdve az üres kátrányoshordóig bármit megvehetsz. Minden második telek sittlerakóra hasonlít.
A települések közötti útszakaszokon szervkereskedők ülnek müanyag székekben és szétterpesztett lábbal kinálják a portékájukat.
Ettől az egész Setubal körzettől erősen tartottam az utunk tervezésekor. Valahogy úgy éreztem, hogy ez a Sesimbra csak egy kicsi masni egy teli bili fülén. Bárhogy keresgettem nem találtam az érdeklődést felkeltő dolgokat a közelben.
De végül a szállás meggyőzött, hogy ez kell nekem, majd legfeljebb heverészek három napot.
Sesimbra egy nyaraló falu. Nem tudom hazai dolgokhoz hasonlitani, mert nem járok a Balatonhoz.
A szállást tudtam hol van, a hozzá tartozó garázst is belőttem hol lehet. A tulaj kérte, hogy jelezzek telón egy órával korábban és oda küldi Lindát, hogy beengedjen.
Megirta hogy a sarkon fog állni Linda és vár rám a jelzett időben. Vizionáltam egy Gondramazos Sara féle jó bőrt, amint a tengerparti sétányon áll és kicsi "Welcome Jano" zászlót lenget, mindezt miniben és bikini felsőben.
Megtaláltam a kecót, beálltam az utca egyetlen szabad helyére, eltorlaszolva a parkolószint bejáratát és kiszaladtam a sarokra azzal a tervvel, hogy az irdatlan nagy tömegben Linda nevét fogom kiáltozni. Ugyanis a kocsiból csupa olyan nőt láttam akik kanokkal flangáltak. Lelindázom az ipse tyúkját és az tuti eltöri valamimet...
Megkönnyebbültem.
Nos Linda egy kicsi alacsony kövér hölgy.
Közös nyelv híján kurva nagyokat röhögtünk egymás pantomimján.
Megpróbálta lejátszani hogy kell a parkolókaput nyitni, majdnem beletörte a kulcsot a kapcsolóba. Felhúzódott a kapu és mögötte egy akkora teremgarázs amekkora Portoban volt. A nűansznyi különbséget lásd a képen. (Hófehérke körül kétszáz négyzetnüansz üres hely - a vonalak között minden az övé)
Ja remélem éjjel nem fél ott lenn egyedül a sötétben.
A nulladikon liftbe szálltunk és Linda megnyomta a hatost. Nyekeregtem neki, hogy túúúú flooor, de eszembe jutott, hogy nem beszéli az angolt. Beletörödtem, ok legyen padlás szoba... Lisszabonban úgyis azt akartam nagyon. Na most meg fognak főni a tojásaim ha nincs klíma.
De végül csak azért mentünk fel a hatodikra, hogy megmutassa, hogy hátul az a földszint. Megint deja vu! Cancela Vehlában így vesztettük el Hófehérkét a parkolóházban, meg a méltóságunkat a takarítónő szemében...
Na itt most nem hagyjuk. Megtanuljuk. A nulla az Hófehérke, a hat az a kijárat.
Liftbe vissza, kettő. Ott meg lett a lakás. A neve Sesimbra Seaside Apartment
Akinek gyenge az idegrendszere, az innen ne olvassa tovább.
A kecó nem kici, nem ócó. De rohadt jó helyen van.
Ha valaki akar hasonlót van eladó.
Ha küld pénzt lefoglalózom neki.
Holnap itt :)