Back to Top

Gondramaz a galaxis fekete lyuka



2018.10.01 folytatás

Annál a résznél tartottam, hogy Gondramazban elénk toppan Sara.
Nos, nem az volt, akire számítottam.

A ráncos képű, göcsörtös botot szorongató hegyes sipkás, ezerszoknyás banya helyett ott ált Miss Portugália.

Kedves vidám ifjú hölgy. Köszöntött minket, mire elnyekeregtem neki, hogy noooo szpííík inglis, blaaablaaabla… Nevetve mutatta, hogy ő is csak portugálul beszél. Olyan bájos teremtés volt, hogy ismét eszembe jutott, hogy a gyógyszereimet felül kell vizsgáljam, méghozzá nagyon gyorsan.


Beléptünk a házba és szinte azonnal megcsapott a rendkívül átható éles és fejfájdítóan erős szag, amit ismerek középiskolás korom óta. Mondtam ilyen nincs, ezt most alaposan beszoptam.
A bookingon panaszkodtak az átható padlólakk szagra, de vagy a google translator fordított rosszul, vagy tényleg ennyire tájékozatlan volt a bejegyzés írója. Én gondoltam, hogy mire odaérek, a friss padlólakknak már nem lesz szaga.

Annak biztos nem is lett volna. Ezzel ellentétben a vasúti keresztaljak – jómagyarul megmondva – a talpfák kátrányos szaga sosem száll el. És a házban bizony olyan szag volt, mint régi iskolámban a pályafenntartó munkások udvarában, ahol a sínek, a váltók le és felszerelését tanulták. 
Hétköznapi emberek, akiknek nincsenek vasutas gyökereik, azok ezt a szagot érezhetik meleg nyári napsütésben az öreg vasútállomásokon a vágányok között. De ott a szellő többnyire elfújja és enyhíti.

Öreg vasutasok tudják, hogy nagy barom az, aki talpfát visz a lakásába. Ezért ellopni sem érdemes, arra meg végképp nem, hogy ebből a más célra impregnált fából lépcsőt építsenek beltérbe. Nos a ház építője, anno megtette. Bonthatatlanul a ház szerves részévé tette az eszelős kátrányszagot.

A ház egyébként fergetegesen jó, ha az ember a senior vitaminjait, amik egyébként is csak túlfűtenék nemileg – megkísérli orron keresztül szedni. Vagy lehet orrba tömni bármit és szájon keresztül - hentesüzletbeli tükörpontyhoz - hasonlóan lélegezni.

A talpfaszag katasztrofális. Aki azt mondja, hogy meg lehet szokni, az félrebeszél, az ettől már katatón állapotban van, azonnal vigyétek friss levegőre, de illatszerbolt közelébe ne engedjétek, mert tovább károsodhat az agya.

Kíváncsi lennék arra az asszonyra, aki ezt a lépcsőépítést megengedte az urának. Bár lehet, hogy az ipse szagához képest jobban tetszett ez neki.

Ettől a résztől kezdve tudtam, miért ennyibe kerül ez a ház -- és a szomszéd le „kórházi szobázott” háza meg mitől annyi amennyi.











Miután Sara bemutatott minden lényeges dolgot, elköszöntünk tőle.

Fogtam a telefonomat és a nekiindultam internet keresőbe, mert anélkül megáll nálunk az élet. Mindkettőnk munkájához nélkülözhetetlen a netkapcsolat és a szabadságunk sem felhőtlen, ha az elvégzendő munkáink nem lesznek megcsinálva. A „szabadságon vagytok - a melót le kell szarni” megjegyzésekkel élők számoljanak utána, hány nap szabikra szoktak elmenni egyszerre és ha találnak 16 nap felettieket, akkor tényleg beszéljünk erről a leszarós dologról.

Naszóval fogom a telót, amin ott virít a mobilhálózat nem elérhető felirat. Végig járom fel-alá az egész települést, néha égnek tartom a telefont, mintha az a plusz méter tudna segíteni, de semmi…
Előkaparom a rég letöltött torony kereső alkalmazást aminek a csatlakozási kísérletei alapján néha-néha rá tudok kattanni egy NOS vagy Vodafon kapcsolatra. De az egész olyan, mintha a szél fújta volna oda a rádióhullámokat.

A teljes helyi lakosság - mind a négy ember - figyeli a némajátékomat. A koreográfia öt lépés egy irányba, majd forgás a négy égtáj felé és oroszlánkirályos emelgetés mobiltelefonnal (lévén kisoroszlánom nincs). Aztán előröl ugyanez.

A harmadik körben rájöttem itt telózni nem fogok, bár beütöttem egy szöget a fejembe, hogy vajon Gabi szobájában a komód és a jobb első ágyláb között, miért van tartós mobil térerő, fél méterrel odébb meg semmi? Paranormális? És ha tartós, akkor a telefon miért nem akar működni vele?

Itt szakítottam az eddigi módszerrel és áttértem a kinek a házában megy wifi router és hogyan tudok rácsatizni kérdés megoldására. Ez a lakosság számára szórakoztatóbb volt mert gyorsabban cikáztam fel-alá, és telefon égnek emelés helyett az ablakokba dugogatás és kijelző nézegetés következett. Ha találtam volna olyan helyet ami elég közel van a mi házunkhoz akkor kidobtam volna egy hosszabbítón valahová a saját repeateremet, az meg ellőtte volna hozzám a jelet. Azt hogy a routerek le voltak jelszavazva nem annyira azavart, mert megkerestem volna a tulajt valahogy és fizettem volna érte. Sajna nem találtam olyan helyet ahonnan egy repeaterrel elértem volna.

A netkeresésemet övező érdeklődés szépen kihült, negyed óra múlva már le se tojták a holdkórost.

Nem lett netem és el voltam keseredve, hogy lefoglaltam Portugália kátrányszagú fekete lyukát.
Mélabúsan állok az erkély ajtóban, amikor…

… egy email érkezik a telefonomra.
Nézem a telefont: nincs mobilhálózat, nézek magamba: ilyen nincs.
Nézem az emailt: tök friss.

Csak nem talált a telefonom egy free wifit, mert valaki az egyik ablak mögül megszánta a sétafikáló hülyét? 

Nem. Nem free wifit talált, hanem felcsatolt a mobilrouteremre, az meg a farzsebemben volt bekapcsolva.
Előveszem és még látom a kijelzőn hogy leválik a MEO szolgáltatóról. Hogyaza…
Emelgetem mindenfelé, és egyszer csak a teraszon egy muskátlis cserépnél konnektál. Mondom bazze.

Azóta ott lakik a cserépben a routerem, egy muskátlival szimbiózisban és van netem. A sors nekem ezt adta, a lottó ötösömet meg másnak osztotta ki.



A képen a Muskat-Link 4G router látható.
Ez a blue modell, ami már vizálló kivitel. Mellette egy 2,5 Ah-ás lithium powerbank található a tartós működtetés reményében. Make by Janoo & TP-Link



Gabi annyira örült a netnek, hogy egyszemélyes gospel előadásban részesültem.