Back to Top

Pinhao


2018.09.30

A tegnapi közlekedési agyaskodáshoz annyit még, hogy a detektoros lámpák 60-nál már bedobják az autó elé a pirosat. Ahogy az autó megáll, azonnal zöldre vált. A megállást szerintem nem figyeli, hanem számított érték lehet.

Az autópályákon szigorúan betartják a jobbra tartást, mert sokan közlekednek tempomattal és vannak olyan kőkemény előzések amik eltartanak vagy fél percig. 

Ha sehol sincs a közelükben másik autó akkor is kimennek a legszélső sávba.

Leállósáv nincs. Helyette egy kapaszkodó sáv van, amit mindenki használ. Tehát ha egyetlen autó halad egyedül az úton, akkor az abban megy.



És akkor a mai nap: Pinhao

Valahol olvastam, hogy Pinhao és Peso da Régua között van a világ legszebb útjainak egyike. Ezt céloztuk meg a mai napra. 

Nincs közel Portohoz, jó másfél óra autópályán. 
Az A4-es nem mondható unalmas, bealvós pályának. Nagyon szép helyeken megy keresztül, egész magasan, közel a hegygerincekhez. Ebből eredően a hegyek között nagyon hosszú és rendkívüli magasságú hidakon fut végik. Van egy közel hat kilométeres teljesen egyenes alagútja is. Az autópálya szépségét csak rövid pillanatokra élvezhetjük, hiszen nehéz átfogóan szemlélni azt a helyet ahol éppen vagyunk. Ha valaki lehajt a pályáról és messzebbről tekint rá, akkor biztosan a miénknél sokkal elképesztőbb látványban lesz része.



















Pinhaohoz közeledve az N323-as úton egyre szebb kilátásokkal lehet találkozni. A folyamatos húházától hamar kiszárad az ember szája. Ameddig a szem ellát - márpedig nagyon messzire ellát - minden csupa csupa szőlő ültetvény.






































Sajnos ez az élmény fényképekkel, videókkal nem adható vissza.
Amikor ideér az ember, már nem sajnálja a másfél órás autópályázást.

A Douró völgyében zsúfolt kis városka Pinhao. 
Rengeteg kisebb nagyobb hajó szolgálja ki a turistákat a kellemes időtöltésben, a borozgatós hajókázásban. Van itt vasútállomás is ahová jópofa vonat érkezik Peso da Réguából.

Ez a vonat a világ legszebbnek hírdetett útjával párhuzamosan, de a folyó innenső partján halad.

A városban ettünk-ittunk, de ezt nem részletezném, mert a megcélzott éttermünk a Google nyitvatartás ellenére is zárva volt egy olyan helyen, ahol a potenciális vendégek lépni nem tudnak egymástól. Az alternatív helyek és a végül kiválasztott hely is olyan minősíthetetlenül gagyi volt, hogy szóra sem érdemesek.
Azért azt megjegyezném, hogy a kerthelységben ahol étkeztünk komoly mennyiségű darázs zaklatta a vendégeket. Szegény Gabi összetűzésbe is került az egyikkel, (darázzsal) aki jól szájba is fullánkozta. Szerencsére nem allergiás rá, így nem volt rá reakció a fájdalmon kívül.

Még egy fél mondat erejéig maradnék a kávé, kapuccino ügyeknél.
A portugálok nagyon jó kávékat tudnak főzni. A kis presszókávé egy gyüszü mértetü csészében érkezik. Rövid neve a bica, vagy bica presszó. Igényes, finom és annyi koffein van benne, mint otthon egy havi kávédban. Nagyon kellemes az utóíze.

A kapuccinó vagy tejeskávé szerintem a szemükben olyan, mint a kávé megszentségtelenítése. Ezért elkészítése is egy elnagyolt folyamat eredménye. A legjobb kapuccinó utánzat az, amikor kapsz egy bicát és felöntik némi tejhabbal. Hogy kapuccinó kinézete legyen, a fahéj vagy kakaó rászórása előtt úgy felgőzőlik, hogy egy orosz nyomottvizes atomreaktor is meg tudná irigyelni a hőfokát. Amikor megkapod ezt a csodát akkor fél óráig nézed, mert nem hogy meginni, de a csészét még megérinteni is veszélyes.

A kapuccinoként készített kapuccinó meg maga a tragédia. Egyenrangú a szememben a szójafasirttal.

Tehát kérjetek bicát, vagy bicát tejjel. Kapuccinót ne.



Pinhaoba érdemes korán érkezni, mert szerintem jó kis hely.
A csoda út viszont nem akkora durranás, mint amire számítottam. Gondoltam hogy a dolog csak fel van fújva, meg agyon van magyarázva, de az illető aki ezt szépként nyomatja, tuti nem járt még Madeirán. Ott az ilyen nem érné el még az elmegy kategóriát sem.
Ettől függetlenül szép, de az ide vezető út amin én jöttem az nagyságrendekkel szebb.


Paso da Régua felé haladva elautózunk egy gát mellett ami érdekes látvány, és láthatunk mindenféle látványos hidat, Van magas betonból. alacsony kőből, és van nagyon keskeny is, ahol nem tudsz tiszta szívből örülni egy szemből érkező busznak.


Mai mesém ily rövid, pedig a Douro völgy sokkal többet érdemelne.
De ma tovább megyek egy olyan helyre, ahol nemhogy internet, állítólag még mobil lefedettség sincs. Na majd meglátom.

Talán holnap, talán itt folytatom.
Búcsúzóúl pár kép: