Gondramaz az első nap érdekes.
A második nap unalmas.
A harmadik napon pedig beleőrülsz a csendbe. Legszívesebben
ordítva rohangálnál meztelenül fel-alá az utcákon, csak történjen már valami.
Nincsenek madarak, nincs még egy rohadt lódarázs sem, hogy valami berregjen.
Rájössz, hogy tulajdonképpen semmi bajod otthon a szomszéddal. Olyan aranyos,
amikor reggel fél nyolckor láncfűrésszel vágja a télirevalót.
A Gondramazba tévedő turisták suttogva
beszélnek egymással! Lábujjhegyen lépkednek a keskeny sikátorokban és az
expozíciós hangot is kikapcsolják a gépeiken, hogy meg ne zavarják Gondramaz
nyugalmát. Gondramaz olyan nyugodt mint egy ravatalozó éjszaka.
Reggel elmentem sétálni és sehol egy lélek.
A távolban óriásiakat bőgnek a szarvasok bele
a nagy süket csöndbe.
Aztán az is lehet, hogy ez csak egyetlen szarvas aki azt
ordítja szarvasul: Van itt valaki? Hahóóó! Kurvára eltévedtem! Heeeeeeeeeeeelp!
Hallani az öt kilométerre levő szélerőművek
lapátjainak a hangját, amit tegnap még mellettük állva se hallottam.
Shuuuuuuuuuuupp, shuuuuuuuuuupp.
Sehol egy béna háziasszony aki leejtené a
fedőt, a rozsdamentes mosogatóba, sehol egy kutya, aki megugatná a
aa
aaaa…
Na ja. Mi a fenét is lehetne itt megugatni?
Szóval barom nagy itt a csend.
Körbejárva a kőházakat lehet látni, hogy a
tulajdonosok sok-sok pénzt beleölve felkészítik a turizmus számára.
A szomszéd négy házat birtokol, Azokat
próbálja kiadni. Vendég nélkül állnak most üresen. Szépek, de barátságtalanok
ezek a lakások. Hogy könnyű legyen tisztán tartani a helységleltár talán tíz
tételből áll a bejárati ajtókulccsal együtt. Van telefonvonallal behozott internet,
hogy ne szenvedjen hiányt a vendég.
De azt még mindig nem tudták elintézni, hogy
valamelyik mobilszolgáltató letegyen ide egy cellát. A vodafon tett ígéretet
ugyan, de a gyakorlati megvalósítás a foglalásom óta eltelt egy évben nem
történt. Gondolom a helyi bérbeadók nem szerveződnek, inkább versenytársként
kezelik egymást.
Az étterem szombaton és vasárnap délben nyit
ki három-három órára. Halott dolog.
Az általam bérelt ház szerintem itt a
legszebb. Telis tele apró és nagy dolgokkal.
Mindenhol díszek, régi használati tárgyak,
képek, tűzhelyek, kályhák, és ezer meg ezer „porfogó”, amit tisztán tartani
nagyon nagy munka. És itt minden ragyogóan tiszta.
A sok apróságtól otthonos ez a hely.
Csak nyomasztó a csend.
Az ember hallja a fülében, ahogy áramlik a
vére. Brrrrrrr.
Felmegyek a parkolóba és a kocsiban meghallgatok valami tucc-tucc zenét max hangerőn. Rádióvétel csak van.
Ha holnap nem jelentkeznék szóljatok a konzulátusnak, lehet hogy a helyiek elástak valahol.
Felmegyek a parkolóba és a kocsiban meghallgatok valami tucc-tucc zenét max hangerőn. Rádióvétel csak van.
Ha holnap nem jelentkeznék szóljatok a konzulátusnak, lehet hogy a helyiek elástak valahol.
Ha túlélem a napot akkor holnap elhúzunk egy másik kőfaluba. Remélem
zajosba.
