Back to Top

Belassulva



2018.10.06

Reggel későn ébredtem volt vagy fél hat. 
Kávéztam, bolházkodtam és elfáradtam. 
Vissza is sikerült aludnom, de csak úgy félig-meddig. Álmomban hallom hogy a templomtoronyban harangoznak. Számolom és hétig jutok, szemet sem nyitok, ma lusti nap van. Erre folytatódik a harangozás. Rögtön élesedik a hallásom, már majdnem teljesen ébren vagyok és tizennégyig jutok. Nebazz, átaludtam az ebédidőt? 

Felpattanok és keresem a telefonomat, laptopot, bármit ami megmondja tényleg mennyi az idő. Bizony reggel hét. Biztosan álmodtam a harangozást.

Nyolckor kiderült, hogy kétszer harangoznak reggel. Biztos androidos és be van kapcsolva a szundi. Órakor harangozik és öt perc múlva megismétli. Sikeres dolog mert tökéletesen kiverte az álmot a szememből.

Felmálháztam és lementem fotózgatni az "alsóvárosba".
Ez lett a termés (kommentekkel és anélkül):

Hely a jobb oldalon...

...hely a balon...

...és elől. Kiváncsian nézném amikor elindul innen. 

Műkő Krisztus. Az alkotó tuti a pokolba került.

Vennék belőle hatszázat otthonra, frankón tudná tartani a vadhálót.

Dizájnos terepjáró. Szerintem Szudánban gyártják. De az se kizárt, hogy valahol az Amazonas mentén a civilizáción túl. Az importört meg kellene szereznünk itthonra miniszternek. Aki ezt a szart el tudja adni, nem akármilyen rábeszélőképességgel rendelkezik.

Kagylóülés. (Ha szórsz rá)



Féldigitális műszerfal. (Ki-Be)

A rádió tévesen Lazer-ként van megnevezve. Helyesen Lúzer.

Észak - északkeleti tájolású tank.

Extra feature: fellépő szűk zacsival rendelkező portugáloknak

Motorháztető nyitó, sport kivitel, Bozót-törő rácsos fényszórók.

Kicsi portugál. Pont annyit tud portugálul mint én. Helyes pofi.

Műköves remekmű. Mosógép, kőteknő, nevezd aminek akarod.



A szállító. Itt szorult meg.

Fagyasztott polip sétáltatás harminc méterrel feljebb. Mindkét könyöke sérült. Sikátor betegség.

Ha Iveltco lenne átfért volna....

Egyesével visz fel tíz kilós dobozokat. A molnárkocsi itt nem játszik. Lerázná a polipról a tapadókorongokat.

Kiegészítő fék. Széria tartozék?








Délután (12:01-kor) törtük a fejünket hová menjunk ebédelni.
Aztán fej vagy írás alapon feldobtunk egy százeuróst, hogy tudjunk dönteni. Nem akartunk sokat autózni, itt meg nincs etető ahová beférünk.

Kitekeregtünk a privát parkolónkból és a fősikátorban óriási dugóba kerültünk. Itt van a köznép parkolója - tehát aki csak napközbeni látogató és nem helyi lakó az csak idáig jöhet fel. Ez egy normál személykocsi parkoló, de két nagy emeltszintes busz is vergődött benne. Az út közepét a harmadik iskolabusz torlaszolta el. 
Volt egy ember aki azt volt hivatott koordinálni, hogy ki hová álljon, hogy a forgalom mozgásban tudjon maradni, de nem volt túl sikeres, lévén egy ötször ötös sokobanban huszonöt elemmel nem lehet sokat kezdeni. Szerencsére az egyik buszvezető feladta a kisérletezést, hogy betolasson két személykocsi helyére és a "f.szombele" jegyében leviharzott a hegyről. A szabadság szele megérintett minket és kettő kilométer per órával lesuhantunk mi is a monsantoi bevezetőn.

Spanyolországnak fordultunk.
Jobb ezt mondani, mint azt hogy keletnek indultunk...

Autóztam vagy harminc kilométert egy határszéli faluhoz, aminek a vendéglőjének igen vegyesen pontozott véleményei voltak a google-n. 
A navi előszőr eltévedt és bevitt két olyan mellékutcába, amit már a helyi építésügy is rég kiradirozott a település térképéről. 
Végül egy hátsóudvarban megtaláltuk az éttermet.
Finom husi illat szállt felőle.

Tulajdonképpen az éttermi történetet itt kéne befejeznem, mert hiába mentünk be, a dolgot elkezdeni se sikerült. Bizonyisten, nálunk otthon Büdikén komolyabb vendéglátóhelyek vannak a közelünkben mint ez. Azért leültünk a teraszon egy megterített asztalhoz és reménykedtünk, hogy a husi illat rövidesen manifesztálódik előttünk egy tányéron.

Megállítottuk az egyik pincért és kértük a tukólát, de sajna nem értette. 
Egyszerüsítettük. Lassan Viktorosan mondtuk neki Koka Kóla, Coke, Coka. 
Visszakérdezett: big?
Mondom túúú és mutatom hogy kettő.
Big?
Mondom jesz te félagyu.

Aztán vártunk. Tizenöt perc múlva eluntuk, hogy nem jutottunk el egy italig. Összeszedtük a cuccunkat és távoztunk.

A parkolóba számolatlanul érkeztek a spanyol kocsik. Atyám, mekkora szar lehet odaát, ha ezek ide járnak enni...

Ennyit irtam a Google véleményezésbe az egy csillag mellé:
"Tulajdonképpen nincs kiszolgálás. Húsz perc alatt egy italig nem jutottunk el. A felszolgáló keresi önmagát, sajna sikertelenül. Jobb lenne ha elmenne kondásnak. A disznókkal talán boldogulna."


Idefelé elszáguldottunk egy másik etető mellett, ahol azért nem álltunk meg mert a vélemények alapján nem volt szimpi.
Most, hogy a gyomrunk korgott, a szemünk kopogott, a szánk meg kiszáradt, így már akár az ördöggel is üzleteltünk volna egy tál ételért és a tukóláért.


Az étterem az  O Javali egy benzinkút mögött rejtőzik. Aki nem tudja, hogy ott van észre sem veszi. A portugálok nem szeretik a cégéreket. Ha véletlenül csináltatnak egyet, akkor azt tuti a hátsó udvarba teszik vagy egyszerüen elássák valahol.

Az O Javali (magyarul: ó egy vaddisznó) full autentikus, eszméletlenül tele hangosan ordibáló helyiekkel. Az étterem 130 férőhelyes. Pontosan 126-an ordibálnak benne, plusz a három felszolgáló. Az egyetlen üres négyszemélyes asztalt gátfutó módjára rohanva megszereztem, mielőtt az utánunk érkező rafkós helyi elfoglalja.

A három felszolgálóból a fiatalka formás kislányt kaptuk, aminek azért örültem, mert nagyobb valószínüséggel tud angolul megérteni két magyart akik viszont nem beszélnek angolul. Megmutattam neki a vaddisznó pörköltet a google-n, ami itt lett lefotózva. És van! Jesssz! Gabi is rendelt valamilyen steaket vagy nem is tudom mit.

Aztán megkezdődőtt a várakozás.
Egy óra múlva ott tartottunk ahol eggyel előtte. Vártunk.
Másfél óra múlva már kaptunk vigasztaló jeleket, hogy lesz valami.

Ami tuti volt, az a fejfájás.
Egy kovácsműhelyben nincs ilyen zaj mint ebben az etetőben. Ülnek egymástól egy méterre és teli torokból üvöltöznek egymással. Nem mondanám meghittnek.


Végtelennek tünő idő után meghozták a kajámat.
Illata kitünő volt, de az állaga nem volt kielégítő. 

Hogyis mondjam el. Az én vaddisznómat nem éppen EU-konform módon foszthatták meg az életétől. Valószínűbb, hogy agyonverték egy vascsővel. Legalább öt ízben.
Szegény párának nem maradt másfél centinél nagyobb csontja. Arra is gondoltam, hogy lehet hogy több kamion gázolta el, vagy az is lehet, hogy egy tüzérségi lőtéren konfrontálódott egy lövedékkel.

A pörkölthöz kapott másfél főtt krumplit én magam változtattam tört krumplivá, hogy a pörkölt zsirral kellemes elegyet képezzen, de a mellészedett pörkölttel együtt úgy nézett ki mint egy borzalmas baleset helyszíne. Behunyt szemmel műélveztem.

Kértem még desszertet, nos az is könnyített verzió volt.
Az enyém pucér tejberizs volt, a szomszéd öregnek meg még is szórták csokireszelékkel. Vártam, hogy még puszit is kap e hozzá.

Nem is sírok ezen többet. Ennek a napnak az ebédje nem érte el az elcseszett minősítést.

Hazajöttünk pihenni, készülünk a holnapi továbbutazásra.

A mesém lezárásaként ideteszek egy videót és még egy pár képet.