2018.09.28.
Reggel hét - korom sötét.
Reggel fél nyolc, már világos van. A máskor forgalmas utcán se autó, se gyalogos. Teljes csend, mint egy posztapokaliptikus film bevezető képsorain. Majd feltűnik egy kocogó lány, karcsatján iphone, fülei bedrótozva.
Majdnem elfogy egy bögre kávém, mire újabb embert látok.
End of bevezetés.
Összeszedtem magam és elindultam Hófehérkét megitatni.
Kihoztam a teremgarázsnak nevezett bádognyomorból és a gyatra forgalomban a közeli benzinkúthoz mentem. A Google navi rá akart venni egy balrázásra, de záróvonal volt - nem mertem - így körbejártam a kerületet, hogy a túlsó oldalra átkerüljek.
Kihoztam a teremgarázsnak nevezett bádognyomorból és a gyatra forgalomban a közeli benzinkúthoz mentem. A Google navi rá akart venni egy balrázásra, de záróvonal volt - nem mertem - így körbejártam a kerületet, hogy a túlsó oldalra átkerüljek.
Az utcákon rengeteg rendőr. Csak állnak és nem csinálnak tulajdonképpen semmit. Olyanok mint a rend zálogai.
Az egyre sürüsödő forgalom egy pillanatra sem képes elérni a 35 km/h-ás sebességet, mert piros hullám van. Két zöld lámpa egymás után szinte sosem jön össze. A szélső sáv tök üres, buszsávos felfestésnek vagy tábláknak nyomát sem látom, de a buszok abban mennek.
Újabb sarkot tévesztettem, a balra tartó sávban száz méternél hosszabb sor állt, mire a navi azt mondta hogy balra, addigra már mellettük mentem lépésben. Gondoltam, hátha sikerül valahogy besorolnom. Ekkor jobbról megelőzőtt egy taxi és betolongott a balra tartó sáv elején levő lyukba, ami az első zöldre várakozó autó és a lámpa között volt. Mondom, stimmel - ilyenek nálunk is vannak. Erre a taxi fogja magát és a piroson átmegy balra.
Ez mondom nem semmi. Itt úgy mennek át a pirosokon, mintha nem kötelező érvényű lenne. Alig pár száz méterrel arrébb egy motoros rendőr csapat van és ketten közülük egy motorost vegzálnak, biztos valami nagyon rosszat tehetett. Szóval nem nagyon értem a helyzetet.
Tankolás után kilenc körül már rengeteg autó van kinn az úton. A forgalom inkább áll mint halad, dudaszó, ingerültség senkin sem látszik. Mintha teljesen mindegy lenne nekik, hogy az öt kilométerre levő céljuk elérése fél óra és nem tíz perc.
Nekem kedvezett a dolog, mert volt időm nézelődni, jó másfél órán keresztül növeltem a szmogot.
Az összbenyomásom a városról a végtelen béke, nyugalom.
Sehol a legkisebb agresszió sem látszik, az emberek láthatóan teljesen biztonságban érzik magukat. Nincs hasitasi, mellre szorított retikül, az értékeit mindenki lazán viszi magával.
Az összbenyomásom a városról a végtelen béke, nyugalom.
Sehol a legkisebb agresszió sem látszik, az emberek láthatóan teljesen biztonságban érzik magukat. Nincs hasitasi, mellre szorított retikül, az értékeit mindenki lazán viszi magával.
Visszamentem a szállásra Gabiért, aki a biológia órája alapján késő délelőtt kezd ébredezni, ugyanis éjszakai életre van berendezkedve, hiszen akkor dolgozik. Szervezete úgy beállt rá, mint nekem a reggel négyes kelésre.
Mai célunk a "faszkifli" születési helye, Igreja de São Gonçalo.
A kolostort, templomot valamikor a 16. században építették. A valahol olvasott történet alapján egy szexuálisan túlfűtött pár vagy szerzetes - nem tudom pontosan már - a termékenységet dicsőítendő, a férfi nemiszervet kiáltotta ki jelképnek. Nem az anyát, mint ahogy ezt teszi a számtalan népcsoport, hanem a férfi nemiszervet.
Gondolom a csuhás annakidején végig is kefélte a környéket és közben folyamatosan istent dicsőítette. Vidám egy hely lehetett. Minden viskóban hallelujáztak...
Elképzeltem, amikor a férj a hazatérő nejét kérdőre vonta: Te már megint a templomban voltál? Ma már ötödször?
Ennek a történetnek az a lényege, hogy most a környéken mindenki pénisz alakú süteményeket süt és ezt próbálja értékesíteni. Van az aranysárgától kezdve a nem egészen átgondolt mézespuszedli mintásig. Mivel két eurót kértek érte nem vettem, Haza úgy sem tudom hozni, az meg hogy fasz alakú kiflit egyek nem nagyon mozgatta meg a fantáziámat.
A templom egyébként nagyon szép és nagyon jó helyen is van.
Éppen egy esküvőt tartottak benne - készítettem róluk egy pár felvételt távolról - és vártam hogy az egész ceremónia átforduljon valamilyen fékeveszett orgiába.
Nos ez nem történt meg, úgyhogy ne várjatok képeket róla.
A nap többi részében csupa negatív dolog történt velünk.
Nem elég hogy Hófehérke klímája miatt olyan mocskosul megfáztam, hogy köteg számra fogy a zsepim, még egyéb csapások is értek. csupa-csupa apró bosszúság.
- Az étteremben a valahai birkózóból lett felszolgáló (karfiol füle volt) nem értette a capuccinó szót és olyan kávét hozott, ami már látás alapon is egy ötvenessel megnyomja a vérnyomát.
- Bementünk Continente királyságba mandulát venni (Gabinak kötelező nasi utazásokkor) és sehol sem találtuk a magos polcot. Mert ez egy continente háztartási volt és nem hypermarket... Mondjuk azt nem értem, hogy akkor kutyatáp és gumicukor miért volt.
- Megpróbáltam a háromsávos körforgalomban három kijáratnyit menni a szélső sávban... Nem jött össze. Kikiáltottak a kör hülyéjének. A portugál fiatalember rendes volt, nem küldött haza anyámhoz.
- Fél óráig kerestük Hófehérkét a parkolóházban, mert nem olvastuk el melyik szintre parkoltunk. Nekünk földszintnek tünt, de mivel a parkolóház egy domboldalban volt, ez biza nézőponti kérdéssé vált, ha másfelől érkeztünk. Mire meglett az autó addigra nem találtunk fizető automatát. A takarítónő, aki előtte látta a két idiótát, hogy a lift minden megállójában kiugranak, majd vissza, unottan mutatta hogy a harmadikon lehet fizetni. Ezt mondja a minusz kettőn...
- A garázsból kihajtáskor az elöttem kihajtó, ahelyett hogy bedugja a jól látható kártyanyilásba a kártyáját, megpróbál paypass módszerrel kimenni. Kiabálok a háta mögött magyarul, hogy dugd már bele te marha, mire a kártya nélkül kiengedi az esetet kamerán figyelő - vélhetően hangosan röhögő - biztonsági őr. Ezután rá kell jönnöm hogy a bedugási ismereteimet feldughatom, ugyanis egy egyszerű mágnescsikos kártya pont négy féle képpen dugható be egy olyan automatába, amin ezt nem jelzik bébi aggyal rendellkezők számára is érthetően. A negyedikre találtam el.
- Délután José 2-t meg kellett kérnem, hogy szuszakolja be az autót valahová, mert nekem nem megy. Nissannal és az ő kameráival szerintem ment volna, de ebből az audiból pont annyit látok ki, mint annak idején a katonaságnál a T72-es tankból. Szegény José 2 hangosan sikongatott miközben a kisérleteimet látta. Ha hazaértem megeszem a harmicnyolc éves jogsimat müanyag borítással együtt.
- Új bérlők érkeztek a felettünk levő lakásba, akiknek számtalan kölyke annyira örült ennek a helynek, hogy egy órán át rohangáltak fel-alá a kicsi talpacskáikat a padlóhoz csapkodva. Mivel a két lakás között van egy réges-régi fa átjáró ajtó, azon keresztül hallottam hangos kacagásukat is. Amikor már 180 körül volt a vérnyomám úgy döntöttem, hogy erőteljes ajtó döngetéssel fogom a megszállt gyermekekből kiűzni a Gonoszt. A művelet tervezett megkezdéséhez visszaszámoltam húszezertől.
Tizenkét órát aludtam ma reggelig. Nem vagyok valami pompás állapotban.
A Mai Gerés nemzeti parkos hosszú tervemet töröltem, elmegyünk helyette Bragába pipát tenni.
Holnap innen folytatom.
És egy pár kép még az "élni tudni kell" fejezethez.
A kolostort, templomot valamikor a 16. században építették. A valahol olvasott történet alapján egy szexuálisan túlfűtött pár vagy szerzetes - nem tudom pontosan már - a termékenységet dicsőítendő, a férfi nemiszervet kiáltotta ki jelképnek. Nem az anyát, mint ahogy ezt teszi a számtalan népcsoport, hanem a férfi nemiszervet.
Gondolom a csuhás annakidején végig is kefélte a környéket és közben folyamatosan istent dicsőítette. Vidám egy hely lehetett. Minden viskóban hallelujáztak...
Elképzeltem, amikor a férj a hazatérő nejét kérdőre vonta: Te már megint a templomban voltál? Ma már ötödször?
Ennek a történetnek az a lényege, hogy most a környéken mindenki pénisz alakú süteményeket süt és ezt próbálja értékesíteni. Van az aranysárgától kezdve a nem egészen átgondolt mézespuszedli mintásig. Mivel két eurót kértek érte nem vettem, Haza úgy sem tudom hozni, az meg hogy fasz alakú kiflit egyek nem nagyon mozgatta meg a fantáziámat.
A templom egyébként nagyon szép és nagyon jó helyen is van.
Éppen egy esküvőt tartottak benne - készítettem róluk egy pár felvételt távolról - és vártam hogy az egész ceremónia átforduljon valamilyen fékeveszett orgiába.
Nos ez nem történt meg, úgyhogy ne várjatok képeket róla.
 |
| Nos, fiatal barátom, mutatom, hogy hogyan,,, |
A nap többi részében csupa negatív dolog történt velünk.
Nem elég hogy Hófehérke klímája miatt olyan mocskosul megfáztam, hogy köteg számra fogy a zsepim, még egyéb csapások is értek. csupa-csupa apró bosszúság.
- Az étteremben a valahai birkózóból lett felszolgáló (karfiol füle volt) nem értette a capuccinó szót és olyan kávét hozott, ami már látás alapon is egy ötvenessel megnyomja a vérnyomát.
- Bementünk Continente királyságba mandulát venni (Gabinak kötelező nasi utazásokkor) és sehol sem találtuk a magos polcot. Mert ez egy continente háztartási volt és nem hypermarket... Mondjuk azt nem értem, hogy akkor kutyatáp és gumicukor miért volt.
- Megpróbáltam a háromsávos körforgalomban három kijáratnyit menni a szélső sávban... Nem jött össze. Kikiáltottak a kör hülyéjének. A portugál fiatalember rendes volt, nem küldött haza anyámhoz.
- Fél óráig kerestük Hófehérkét a parkolóházban, mert nem olvastuk el melyik szintre parkoltunk. Nekünk földszintnek tünt, de mivel a parkolóház egy domboldalban volt, ez biza nézőponti kérdéssé vált, ha másfelől érkeztünk. Mire meglett az autó addigra nem találtunk fizető automatát. A takarítónő, aki előtte látta a két idiótát, hogy a lift minden megállójában kiugranak, majd vissza, unottan mutatta hogy a harmadikon lehet fizetni. Ezt mondja a minusz kettőn...
- A garázsból kihajtáskor az elöttem kihajtó, ahelyett hogy bedugja a jól látható kártyanyilásba a kártyáját, megpróbál paypass módszerrel kimenni. Kiabálok a háta mögött magyarul, hogy dugd már bele te marha, mire a kártya nélkül kiengedi az esetet kamerán figyelő - vélhetően hangosan röhögő - biztonsági őr. Ezután rá kell jönnöm hogy a bedugási ismereteimet feldughatom, ugyanis egy egyszerű mágnescsikos kártya pont négy féle képpen dugható be egy olyan automatába, amin ezt nem jelzik bébi aggyal rendellkezők számára is érthetően. A negyedikre találtam el.
- Délután José 2-t meg kellett kérnem, hogy szuszakolja be az autót valahová, mert nekem nem megy. Nissannal és az ő kameráival szerintem ment volna, de ebből az audiból pont annyit látok ki, mint annak idején a katonaságnál a T72-es tankból. Szegény José 2 hangosan sikongatott miközben a kisérleteimet látta. Ha hazaértem megeszem a harmicnyolc éves jogsimat müanyag borítással együtt.
- Új bérlők érkeztek a felettünk levő lakásba, akiknek számtalan kölyke annyira örült ennek a helynek, hogy egy órán át rohangáltak fel-alá a kicsi talpacskáikat a padlóhoz csapkodva. Mivel a két lakás között van egy réges-régi fa átjáró ajtó, azon keresztül hallottam hangos kacagásukat is. Amikor már 180 körül volt a vérnyomám úgy döntöttem, hogy erőteljes ajtó döngetéssel fogom a megszállt gyermekekből kiűzni a Gonoszt. A művelet tervezett megkezdéséhez visszaszámoltam húszezertől.
Tizenkét órát aludtam ma reggelig. Nem vagyok valami pompás állapotban.
A Mai Gerés nemzeti parkos hosszú tervemet töröltem, elmegyünk helyette Bragába pipát tenni.
Holnap innen folytatom.
És egy pár kép még az "élni tudni kell" fejezethez.
