Ez itt az előszó helye.
Rühellem az előszavakat, most is fél órája agyalok mit írjak ide első sorként...
Ez az írás tulajdonképpen az én emlékkönyvem arra az időre, amikor már nem fogok tudni önerőből emlékezni. Ha olvasod e sorokat és nem untatlak, akkor legyél a vendégem!
Portugáliára 2014-ben figyeltem fel, mert akkor fertőzött meg az utazási láz.
Tulajdonképpen nem is maga az ország fogott meg, hanem Madeira szigete.
Erre a varázslatos helyre azóta minden évben elutazok, és a mai napig a világ egyik legjobb helyének tartom. A második utamat követően az összehasonlítás kedvéért nyaralásomba beiktattam két hetet az Azori szigetekre is, hogy megtudjam az jobb hely-e, mint Madeira.
A hasonlítgatósdiban nem lett győztes, mert a két szigetet két teljesen más mentalitású nép lakja. Teljesen mások a természeti szépségek is, nincs olyan közös pont sem, amivel egy lapra tehetnénk őket. Madeira 100%-ban a turizmusra épül, az Azori meg meg van nélküle is, így nem hajbókol a külföldről jött euróhegyek előtt.
Egy ponton a két sziget azonosságot mutat, mégpedig azt, hogy tulajdonképpen egyetlen rassz lakja őket, így csak elvétve látni más bőrszínű embereket a helyi lakosság körében.
2017-ben eltöltöttem két napot Lisszabonban is és megtapasztalhattam azt, hogy a kontinentális Portugáliát bizony nem egy rassz lakja. Azt a sokszínű vidám nyüzsgést nem lehet elfeledni. Az idei észak Portugál körutamon ezt fogom felfedezni.
Hozzávetőleg kétezer-háromszáz kilométert fogok megtenni északon. Hat szálláshelyen fogok lakni és kedvemtől függően fogom ezek környékét bebarangolni. A szállások kiválasztásánál az ár másodlagos helyre szorult, helyette a kényelem lett az elsődleges szempont. Úgy döntöttem, hogy nyaralni megyek és nem spórolni.
Autót ismét a Sixtnél béreltem - olyan áron, ami még elfogadható a számomra. Minden nap kétszer ránézek az aktuális árakra és ha csökken, akkor újrafoglalom. Most éppen ott tartok, hogy van napi húsz euróért egy Nissan Qashqai foglalásom. Reménykedem benne, hogy meg is kapom...
A trendek azt mutatják, hogy általában nem tudják/akarják a foglalást teljesíteni, mindig valami pluszt próbálnak elsütni. Reménykedem abban, hogy jól jövök ki a dologból és nagyon nem szeretnék erre sokkal többet rákölteni. Az autó biztosítása a fent jelzett összeg felett van, de ezzel nem szeretném borzolni az idegeket, mert horror drága :(
Az utiterveimet illetően sajnálattal jelezném előre, hogy nem véstem kőbe célpontként az összes portugál várromot és nem szerepel terveim között sok templom sem a megszámolhatatlan mennyiségből. Nem fogom részletezni az összes mohás követ sem, amiket az ősök valaha is egymásra raktak.
Kérdezheted, hogy akkor mi a csudának mentem oda? Nos biztos nem azért, hogy egy többszáz pontból álló "kötelező megnézni" lista elemei mellé rohanás közben pipát tegyek. Engem a történelmi emlékeknél jobban érdekelnek a mai emberek és az ő életük.
Így hát a későbbi oldalakon nem egy hagyományos utibeszámolót olvashattok, hanem az én személyes élményeimet, amelyben lehet mazsolázni, hátha találtok olyat, amit ti is szeretnétek egyszer átélni.
Kelt: 2018 július, T-75
folytatás itt
Portugáliára 2014-ben figyeltem fel, mert akkor fertőzött meg az utazási láz.
Tulajdonképpen nem is maga az ország fogott meg, hanem Madeira szigete.
Erre a varázslatos helyre azóta minden évben elutazok, és a mai napig a világ egyik legjobb helyének tartom. A második utamat követően az összehasonlítás kedvéért nyaralásomba beiktattam két hetet az Azori szigetekre is, hogy megtudjam az jobb hely-e, mint Madeira.
A hasonlítgatósdiban nem lett győztes, mert a két szigetet két teljesen más mentalitású nép lakja. Teljesen mások a természeti szépségek is, nincs olyan közös pont sem, amivel egy lapra tehetnénk őket. Madeira 100%-ban a turizmusra épül, az Azori meg meg van nélküle is, így nem hajbókol a külföldről jött euróhegyek előtt.
Egy ponton a két sziget azonosságot mutat, mégpedig azt, hogy tulajdonképpen egyetlen rassz lakja őket, így csak elvétve látni más bőrszínű embereket a helyi lakosság körében.
2017-ben eltöltöttem két napot Lisszabonban is és megtapasztalhattam azt, hogy a kontinentális Portugáliát bizony nem egy rassz lakja. Azt a sokszínű vidám nyüzsgést nem lehet elfeledni. Az idei észak Portugál körutamon ezt fogom felfedezni.
Hozzávetőleg kétezer-háromszáz kilométert fogok megtenni északon. Hat szálláshelyen fogok lakni és kedvemtől függően fogom ezek környékét bebarangolni. A szállások kiválasztásánál az ár másodlagos helyre szorult, helyette a kényelem lett az elsődleges szempont. Úgy döntöttem, hogy nyaralni megyek és nem spórolni.
Autót ismét a Sixtnél béreltem - olyan áron, ami még elfogadható a számomra. Minden nap kétszer ránézek az aktuális árakra és ha csökken, akkor újrafoglalom. Most éppen ott tartok, hogy van napi húsz euróért egy Nissan Qashqai foglalásom. Reménykedem benne, hogy meg is kapom...
A trendek azt mutatják, hogy általában nem tudják/akarják a foglalást teljesíteni, mindig valami pluszt próbálnak elsütni. Reménykedem abban, hogy jól jövök ki a dologból és nagyon nem szeretnék erre sokkal többet rákölteni. Az autó biztosítása a fent jelzett összeg felett van, de ezzel nem szeretném borzolni az idegeket, mert horror drága :(
Az utiterveimet illetően sajnálattal jelezném előre, hogy nem véstem kőbe célpontként az összes portugál várromot és nem szerepel terveim között sok templom sem a megszámolhatatlan mennyiségből. Nem fogom részletezni az összes mohás követ sem, amiket az ősök valaha is egymásra raktak.
Kérdezheted, hogy akkor mi a csudának mentem oda? Nos biztos nem azért, hogy egy többszáz pontból álló "kötelező megnézni" lista elemei mellé rohanás közben pipát tegyek. Engem a történelmi emlékeknél jobban érdekelnek a mai emberek és az ő életük.
Így hát a későbbi oldalakon nem egy hagyományos utibeszámolót olvashattok, hanem az én személyes élményeimet, amelyben lehet mazsolázni, hátha találtok olyat, amit ti is szeretnétek egyszer átélni.
Kelt: 2018 július, T-75
folytatás itt
