2018.09.29
Reggel hallottam, ahogy ébredeznek a felettem levő szinten.
Tiszta lakótelep feelingem lett.
Hallgattam, ahogy a legutáltabb állatfajta - a szomszéd - motoszkál. Aztán motoszka átment folyamatos üvöltözésbe, majd erre feléberedt a kis százlábú is és elkezdte a végeérhetetlen rohangálását.
Kilenckor távoztak a lakásukból. Tették ezt elég érdekes módon, ami miatt az ablakhoz álltam, hogy lássam is őket, ne csak halljam.
Naszóval kijött az első kakas és jól becsapta maga mögött az ajtót. A fejem felett a mennyezetről némi mészpor kezdett hullani. Majd kijött még egy és az is jól betette az ajtót. Aztán ezek ketten az ablakom alatt elkezdtek beszélgetni, hasonlóan a reptéri groundforce személyzethez, de azzal a jelentős különbséggel, hogy nekik nem volt a közelükben működő repülőgép hajtómű, amit túl kellett volna ordítani. Mégis ezt tették.
Később kijött két tyúk és rengeteg gyermek. Nem tudtam megszámolni őket, mert annyira gyorsan mozogtak.
Szerintem ez a nép az iskolájában azt tanulta, hogy úgy kell kijönni egy ajtón, hogy azt a kilépés előtt kinyitjuk. Nyitott ajtón kijövetel nem volt a tantervben, ezért, hogy ne okozzanak felesleges fejtörést a családtagjaiknak, ezt az ajtót a kilépés után mindegyik akkurátusan becsapta maga mögött. Ha nem akarok finomkodni, akkor jól bebaszta.
Később megjelent még egy férfi, akit nem tudtam párosítani a nőkhöz, ezért elneveztem őt Matyinak. Nem nagyon tudtam rájönni, miért nyaral három férfi két nővel. Valamelyik hozta az exét is?
Mivel nem fértek el az ablakom alatt, kimentek a kapun és ezzel eltorlaszolták a járdát a helyiek elől, akik hiába déliek, meg mediterránok, szintén megdöbbenéssel az arcukon kerülték ki őket az úttesten keresztül.
Az öt felnőtt az általuk elfoglalt két négyzetméteren teljes erőből ordított egymással - nem méregből, hanem csak úgy simán. Szerintem azt kérdezgették egymástól: hogy aludtál, megraktad Marialuisát?
Közben pondróik szüntelen sivalkodtak éles hangon, mint a szopós malac, amit éppen a lábánál fogva emelnek fel.
Mai célunk Braga lett, mert rövid programot akartunk.
Autózás közben a közlekedés érdekes dolgait elemeztük.
Ugye beszéltünk már a szintben megemelt gyalogátkelőhelyekről, amik meglepően könnyen szoktatják rá az autóst a "zebra" lassú megközelítésére. Ezek a kiemelések többnyire nincsenek megszinezve, beleolvadnak a környezetbe. Mindenhol előjelzik jó messze - pont annyira hogy legyen időd elfelejteni. Minden zebránál kinn van a kék gyalogátkelőhely tábla is közvetlenül a gyalogátkelőhely mellett, ahogy elő van írva.
Tehát ha figyelmen kívül hagytad az előrejelzést, akkor kapsz az autód ülésétől egy seggest, majd a tetőtől egy tockost. Ekkor még a retinádon nem halt el a kék gyalogátkelőhely tábla képe. Jó tanítási módszer.
A másik érdekesség a nyomatékosított záróvonal.
Ez azt jelenti, hogy ott ahol nem szeretnék, hogy egy autó átsoroljon az egyik sávból a másikba ott egyszerűen a fehér csíkra oszlopokat állítanak, olyasformán, hogy egy fél méter magas kerítést formázzanak. Még nem tudjuk, hogy ezek le vannak e betonozva, vagy valami elhajlási lehetőséggel megáldott dolgok-e. Anyagukat sem ismerjuk. Töröttet nem láttam sehol.
Megpróbáltam rávenni Gabit, hogy ha megállok egynél nézze már meg, hogy milyen. Nem nagyon akarta, mert fél ha kitép egyet, akkor baj lesz.
Érdekesség a portugál megállás elakadásjelzővel ott ahol éppen dolog van. A "háhá ilyen nálunk is van" annyiban nem igaz, hogy olyat nem tesznek, amiért a másik autós legszívesebben a kocsit gazdástól egy roncstelepi présbe tenné.
Várakozásban cifrábbakat is tudnak. Ott hagyják az autót szívbaj nélkül a megállni tilosban a sárga csík mellett, vagy a kereszteződésekben is, ahol nincs zebra felfestve, vagy bárhol ahol birságfélő ember egyébként nem hagyná az autóját.
Említettem már a piroson áthajtókat.
Felfedeztük, hogy sok lámpa felett detektor van, ami érzékeli a közeledő autókat. Észrevettük azt is, hogy egyes autók előtt mintha direkt pirosra váltanának és amint az autó megállt azonnal visszavált zöldre. Úgy tűnik, mintha az a detektor sebességet mérne és aki meglépi az ötvenet azt szopatja. Jelentem a tesztek folynak, kiderítjük.
Bárhová is tervez az ember utazni Portugáliában és ezt autóval kivánja megtenni, ne tervezzen mellékutakat bele, ha nem akar egész nap ötvennel menni. Portugália eszméletlen mennyiségű autópályával és autóúttal vagy gyorsforgalmi úttal rendelkezik. Lehet hogy fizetni kell, de komoly időket spórol vele az utazó. Mivel a lakott területek egymást érik, nem lehet 50-nél többet menni. A záróvonal szinte folytonos, előzni nem nagyon lehet, ha szabálykövetők akarunk lenni. Az ember nem nagyon dönget, ha sorban előtte, mögötte is komoly járgányok totyognak. Az X5-ös vagy a Q-akárhány ugyanúgy együtt halad a többivel.
Amikor én voltam a Zsuzsi vonat vezetője és előttem egy motoros ötvenezett, eluntam előztem. Záróvonal átlépéssel (ott ahol meg volt szaggatva egy kapu kihajtó miatt), a többiek ott maradtak a motoros mögött. Csak sokkal később ért utól egy kocsi, de azt nem tudom hol előzte meg a motorost.
Utolsó előttiként:
Tétova teveként irányjelzek, hogy át akarok sorolni, de látva a mögöttem érkező sebességét lemondok róla és visszaveszem az irányjelzőt úgy, hogy szerintem nem volt ideje kettőt villani. Éééés az érkező lassít.
Többször megesett, hiszen otthon megszoktam, hogy a kitett irányjelzőm nem sok emberre van ilyen hatással, így hát villogjon mert csak a szándékomat jelzem. Otthon nem sok ember lassít, sőt az esetek többségében pont az ellenkezője történik, ha meglátja a szándékomat azonnal gyorsít, hogy a terveimnek keresztbe tudjon tenni.
Elképzelhetőnek tartom, hogy itt az irányjelzéssel a tényt közlik, hogy most átsorolok a másik sávba.
Végezetül a legfontosabb.
Ha beengednek, ha elsőbbséget adnak, akkor nincs intés, nincs villogtatás az elakadásjelzővel. Nincs megköszönés. Nem azért mert bunkó, hanem azért, mert ez náluk a természetesként megszokott közlekedési morál.
Rá kell jönnünk szép lassan hogy magyarként a közlekedés kultúráról beszélni pont annyi, mint analfabétának a kalligráfiáról agyaskodni.
Útközben ettől a sok gondolkodástól megéheztünk, ezért megálltunk a már fél évvel ezelőtt a mai napra betervezett etetőnél.
Ezekről a helyekről azért írok minden nap, mert a jó helyek megtalálása nem egyszerű dolog. Sok sok infót kell átnézni, ahhoz, hogy a napi etetődből ne csak jólakottan, hanem jó kedvvel és elégedetten gyere ki. Ne kelljen megmagyaráznod magadnak, hogy "volt már rosszabb is".
Ezzel a pár sorral próbálok segíteni azoknak, akik netán erre fognak járni a közeljövőben és hasonlóan magas prioritást képvisel már az életükben a féktelen zabálás.
Mai etetőnk a brazil Fogo de Chão Braga svédasztalos étterem.
Amikor a navi megállított, hogy célba értünk, meglehetősen lekornyadt a jókedvünk, ugyanis egy shopping center szerű, aluminium hangárakból álló, durván lehangoló helyen álltunk. Az egész környék olyan Tesco-Jysk-Kika hangulatot árasztott.
Az egyik hangár tetején a hosszú üvegfalon keresztül látszott az étterem rengeteg üres asztala, ami tovább rombolta a hangulatunkat. Mindegy nézzük meg hangulatban léptünk be az étterembe.
Első vendégek voltunk a nyitás után húsz perccel. Rossz ómen.
A bejáratnál két jókedvű fantasztikusan csinos ruhába öltözött pincérfiú köszöntött minket. Világoskék ingükhöz keleties fekete nadrágot hordtak, amely combban buggyos, lábszárakon teljesen szűk volt. Derekukon díszes, széles fekete kalózövet viseltek, lábaikon fekete mokasszinok voltak. Megkiséreltek velünk a föld összes nyelvén kommunikálni, de sajna a repertoárból hiányzott az ősi magyar.
Szegények nem tudták, hogy a vadkelet melyik részéhez tartozunk, ezért megmutatták az étlapon szereplő legmagasabb számot - 15,90-et - majd mutatták, hogy ehetünk amit akarunk, a pia külön van.
Következő utamhoz szerzek majd egy Ferrari kulcsot és kiteszem az asztalra, hogy meg se forduljon a fejükben egy fizetéskor felmerülő reklamáció lehetősége..
Az asztalhoz érve Gabi mutogat a piros-fehér-zöld nemzeti színü, só-bors szóró szerű valamire, amit pincérfiú félreért és gyorstalpaló tanfolyamot ad belőle a sikhülyék számára is érthető pantomimmal kisérve.
Ezt a fa rudat ha a piros felével felfelé tartjuk az asztalon, akkor nem kérünk semmit. Ha a zöld van felfelé, akkor kérésünk van. Sajnos nem értjük miért magyarázza nekünk ezt az érthető dolgot, de hogy ne vezessük félre az értetlen ábrázatunkkal gyorsan bárgyú örömre állítjuk be magunkat, hogy megkapja a megnyugtató visszajelzést. Miután látta, hogy jók vagyunk farúdból, áttért az asztalon látható gigantikus kockacukor szedő csipeszre, amiből összesen egy volt a négy teritékhez. Na ez már fogós rejtvény volt. Két nyelven is elmondta a mondókáját, miközben a helység általunk nem látható része felé mutogatott a csipesszel, és várta a hatást. Mivel lövésünk sem volt, hogy ez most mi, ezért megnyugtatóan bólogattunk neki és úgy csináltunk, mint aki mindent a legteljesebb mértékben ért és nem kell terheljen minket újabb infókkal. Biztos ami biztos, bárhova is mentünk volna, a csipeszt tuti vittük volna, nehogy kiderüljön a valóság.
Első érkezőként ismét nekünk jutott a lehetőség kirakott bőségtálak összerombolására. Meg is pakoltuk rendesen tányérjainkat minden földi jóval. A húsválaszték furcsamód szegényes volt, ami arra sarkallt, hogy a kint levőkből harácsoljunk jó sokat. Szelet hús nem volt, csak fasirozott és valamilyen panírozott préselt szörnyűség. Volt viszont csirkecomb dögivel. Miután Gabi szedett, a mondat a következőre módosult: volt viszont néhány csirkecomb...
Elégedettem tüntettük el a kalóriákat, de még kétezerötszáznál sem jártunk, amikor Gabi jelez, hogy most valami fantasztikus történik a hátam mögött. Mivel agykapacitásom zömével, még mindig a csipesz ügyön dolgoztam teljesen meglepett az érkező pincér, aki egy mega-giga-óriás nyárson grillen sült kolbászkákat hozott.
A kinálást azonnal elutasítottam, de Gabi rám horkant, hogy nemááá és a pincérnek ellentmondást nem tűröen szemmel mutogatással jelezte, a kolbászkák a nyársról a tánnyérra átrakásának szükségességét.
Később még két féle grillen sült dologgal próbálkoztak nálunk, de hát mi elcsesztük, mert a tányérunkat már jóval előtte teleharácsoltuk más dolgokkal. Hoztak olyan nyársot amin legalább öt kiló husika volt. Sajnos mi teljes mértékben figyelmen hagytuk a helység hátsó felében grillező személyzetet.
A késöbbiekben kitöpiztem, hogy a csipesz a grillhúsnak a pultnál történő szedését szolgálhatja. Gondolom a csipesz asztaloknál tartása higéniai okokból történik, vagy csak megelőzik a grilltárolón átforrósodott csipesz megfogása általi sikoltozást.
Azért egy darab sült marhát én is leküldtem fél óra hiábavaló rágás után - egyben. Madeirás espetada feelingem lett. Ennek a marhacsimbóknek kellett volna még vagy fél nap izzadás a grillben. A nyelést követő fél órában két ádámcsutka látszott rajtam.
Hogy a nap ne csak erről szóljon, a fizetésről annyit, hogy a habzsi-dőzsi 28 euróba fájt volna, de hogy tudjak némi megbecsülést szerezni a magyaroknak így 35-öt adtam a fiúknak. Nagyon köszönték, szemmel láthatóan ritka náluk a magas borravaló.
Átgurultunk Santuário do Sameiro-hoz a város fölé.
Az épület nagyon szép. Éppen egy esküvő zajlott itt is, nagyon szép zenei kisérettel.
Így bementem és végig hallgattam a szertartás egy részét. Az alkalmazott hangosítás és az épület adottságai miatt ez fantasztikus élmény volt.
Ez a hely magasan uralja a környéket. Már messziről látható ahogy áll a hegytetőn. Az egyház szeme mindent lát jelen esetben azt jelentette, hogy rendkívül ügyesen tudták kiszemelni a jobbnál jobb helyeket ahová építkeztek.
Ateistaként nem értek egyet az egyházakkal, úgy vélem, hogy olyan áruval kereskednek, ami nem az emberiség előrelépését szolgálja. Hasonlóan a politikusokhoz, az egyházak is csak vámszedői az emberiség létezésének.
Az emberiség azért jutott el a fejlődés ilyen magas fokára mert képes kooperálni. Az ember képes egy másik emberrel akár önnön érdekeit háttérbe szorítva egy közös cél érdekében óriási dolgokat megalkotni. Az egyház és a politika is egységet szinlelve, de valójában a kooperációs készséget gyilkolva megosztja az embereket, hogy Önnön gazdagodását tudja elősegíteni.
A világon több embert öltek meg eddig az istenek zászlaját lengetve, mint amennyit bármilyen más okból.
Az egyházban viszont pozitívumként látom, hogy az építészetben nagyobbat tudtak alkotni, mint bármilyen más csoportosulás.
Bragában tekeregtünk még egy sort, ezt nem részletezném, mert itt számolatlanul állnak látnivaló helyek. Szép a város is és a környéke is. Aki szereti a templomokat simán el tud verni itt két-három napot.
Guimaraes felé indultunk mai körutunk visszafelé vezető szakaszán.
Itt a várdomb rendkívül érdekes. A vár és a fiatalabb palota között rengeteg turista sétált ma a 32 fokos melegben. A por derékmagasságban száll, a valamikori gyep kiégett hullájába ösvények vannak taposva a legképtelenebb irányokban. Guimaraeben szerintem kihaltak a kertészek.
Az egyébként rendkívűli látványosságot és az azt övező érdeklődési kedvet megöli az igénytelenség és elhanyagoltság, ami az épületek között tapasztalható. Kár érte.
Városokon keresztül indultunk vissza Portoba. Lépésben haladva bámultuk a hétvégi életét élő mai Portugáliát. Olyan embereket láttunk, akik létezésükkel, öltözködésükkel vagy viselkedésükkel jó kedvet adtak nekünk.
Láttunk olyan fekete embert aki földig érő fényes zöld selyem ruhában húzta a gurulós bőröndjét, miközben folyamatosan beszélt valakivel egy legalább hét colos tepsifonon. Jót mosolyogtunk a jelenségen, majd mosolyogtunk azokon, akik viszont azon mosolyogtak, hogy látták, hogy mi min mulatunk. A végén a fél kerület idióta módon vigyorgott a zöld ruhás körül, aki ebből semmit sem vett észre, vagy talán tudta és őt is szórakoztatta, hiszen azért öltözött így, hogy ez így történjen.
Mielőtt arra gondolnál, hogy ez az ő népviselete, akkor tévedésben vagy. Az a nép, aki így öltözik oroszlános környezetben, az hamar kihal, annál a gyakorlati oknál fogva, hogy ebben a ruhában a futás teljességgel kizárt.
Itt fenn északon nagy a békesség.
Szeretem.
Holnap utolsó nap Portoban itt folytatom...
Végezetül pár kép.
Közben pondróik szüntelen sivalkodtak éles hangon, mint a szopós malac, amit éppen a lábánál fogva emelnek fel.
Mai célunk Braga lett, mert rövid programot akartunk.
Autózás közben a közlekedés érdekes dolgait elemeztük.
Ugye beszéltünk már a szintben megemelt gyalogátkelőhelyekről, amik meglepően könnyen szoktatják rá az autóst a "zebra" lassú megközelítésére. Ezek a kiemelések többnyire nincsenek megszinezve, beleolvadnak a környezetbe. Mindenhol előjelzik jó messze - pont annyira hogy legyen időd elfelejteni. Minden zebránál kinn van a kék gyalogátkelőhely tábla is közvetlenül a gyalogátkelőhely mellett, ahogy elő van írva.
Tehát ha figyelmen kívül hagytad az előrejelzést, akkor kapsz az autód ülésétől egy seggest, majd a tetőtől egy tockost. Ekkor még a retinádon nem halt el a kék gyalogátkelőhely tábla képe. Jó tanítási módszer.
A másik érdekesség a nyomatékosított záróvonal.
Ez azt jelenti, hogy ott ahol nem szeretnék, hogy egy autó átsoroljon az egyik sávból a másikba ott egyszerűen a fehér csíkra oszlopokat állítanak, olyasformán, hogy egy fél méter magas kerítést formázzanak. Még nem tudjuk, hogy ezek le vannak e betonozva, vagy valami elhajlási lehetőséggel megáldott dolgok-e. Anyagukat sem ismerjuk. Töröttet nem láttam sehol.
Megpróbáltam rávenni Gabit, hogy ha megállok egynél nézze már meg, hogy milyen. Nem nagyon akarta, mert fél ha kitép egyet, akkor baj lesz.
Érdekesség a portugál megállás elakadásjelzővel ott ahol éppen dolog van. A "háhá ilyen nálunk is van" annyiban nem igaz, hogy olyat nem tesznek, amiért a másik autós legszívesebben a kocsit gazdástól egy roncstelepi présbe tenné.
Várakozásban cifrábbakat is tudnak. Ott hagyják az autót szívbaj nélkül a megállni tilosban a sárga csík mellett, vagy a kereszteződésekben is, ahol nincs zebra felfestve, vagy bárhol ahol birságfélő ember egyébként nem hagyná az autóját.
Említettem már a piroson áthajtókat.
Felfedeztük, hogy sok lámpa felett detektor van, ami érzékeli a közeledő autókat. Észrevettük azt is, hogy egyes autók előtt mintha direkt pirosra váltanának és amint az autó megállt azonnal visszavált zöldre. Úgy tűnik, mintha az a detektor sebességet mérne és aki meglépi az ötvenet azt szopatja. Jelentem a tesztek folynak, kiderítjük.
Bárhová is tervez az ember utazni Portugáliában és ezt autóval kivánja megtenni, ne tervezzen mellékutakat bele, ha nem akar egész nap ötvennel menni. Portugália eszméletlen mennyiségű autópályával és autóúttal vagy gyorsforgalmi úttal rendelkezik. Lehet hogy fizetni kell, de komoly időket spórol vele az utazó. Mivel a lakott területek egymást érik, nem lehet 50-nél többet menni. A záróvonal szinte folytonos, előzni nem nagyon lehet, ha szabálykövetők akarunk lenni. Az ember nem nagyon dönget, ha sorban előtte, mögötte is komoly járgányok totyognak. Az X5-ös vagy a Q-akárhány ugyanúgy együtt halad a többivel.
Amikor én voltam a Zsuzsi vonat vezetője és előttem egy motoros ötvenezett, eluntam előztem. Záróvonal átlépéssel (ott ahol meg volt szaggatva egy kapu kihajtó miatt), a többiek ott maradtak a motoros mögött. Csak sokkal később ért utól egy kocsi, de azt nem tudom hol előzte meg a motorost.
Utolsó előttiként:
Tétova teveként irányjelzek, hogy át akarok sorolni, de látva a mögöttem érkező sebességét lemondok róla és visszaveszem az irányjelzőt úgy, hogy szerintem nem volt ideje kettőt villani. Éééés az érkező lassít.
Többször megesett, hiszen otthon megszoktam, hogy a kitett irányjelzőm nem sok emberre van ilyen hatással, így hát villogjon mert csak a szándékomat jelzem. Otthon nem sok ember lassít, sőt az esetek többségében pont az ellenkezője történik, ha meglátja a szándékomat azonnal gyorsít, hogy a terveimnek keresztbe tudjon tenni.
Elképzelhetőnek tartom, hogy itt az irányjelzéssel a tényt közlik, hogy most átsorolok a másik sávba.
Végezetül a legfontosabb.
Ha beengednek, ha elsőbbséget adnak, akkor nincs intés, nincs villogtatás az elakadásjelzővel. Nincs megköszönés. Nem azért mert bunkó, hanem azért, mert ez náluk a természetesként megszokott közlekedési morál.
Rá kell jönnünk szép lassan hogy magyarként a közlekedés kultúráról beszélni pont annyi, mint analfabétának a kalligráfiáról agyaskodni.
Útközben ettől a sok gondolkodástól megéheztünk, ezért megálltunk a már fél évvel ezelőtt a mai napra betervezett etetőnél.
Ezekről a helyekről azért írok minden nap, mert a jó helyek megtalálása nem egyszerű dolog. Sok sok infót kell átnézni, ahhoz, hogy a napi etetődből ne csak jólakottan, hanem jó kedvvel és elégedetten gyere ki. Ne kelljen megmagyaráznod magadnak, hogy "volt már rosszabb is".
Ezzel a pár sorral próbálok segíteni azoknak, akik netán erre fognak járni a közeljövőben és hasonlóan magas prioritást képvisel már az életükben a féktelen zabálás.
Mai etetőnk a brazil Fogo de Chão Braga svédasztalos étterem.
Amikor a navi megállított, hogy célba értünk, meglehetősen lekornyadt a jókedvünk, ugyanis egy shopping center szerű, aluminium hangárakból álló, durván lehangoló helyen álltunk. Az egész környék olyan Tesco-Jysk-Kika hangulatot árasztott.
Az egyik hangár tetején a hosszú üvegfalon keresztül látszott az étterem rengeteg üres asztala, ami tovább rombolta a hangulatunkat. Mindegy nézzük meg hangulatban léptünk be az étterembe.
Első vendégek voltunk a nyitás után húsz perccel. Rossz ómen.
A bejáratnál két jókedvű fantasztikusan csinos ruhába öltözött pincérfiú köszöntött minket. Világoskék ingükhöz keleties fekete nadrágot hordtak, amely combban buggyos, lábszárakon teljesen szűk volt. Derekukon díszes, széles fekete kalózövet viseltek, lábaikon fekete mokasszinok voltak. Megkiséreltek velünk a föld összes nyelvén kommunikálni, de sajna a repertoárból hiányzott az ősi magyar.
Szegények nem tudták, hogy a vadkelet melyik részéhez tartozunk, ezért megmutatták az étlapon szereplő legmagasabb számot - 15,90-et - majd mutatták, hogy ehetünk amit akarunk, a pia külön van.
Következő utamhoz szerzek majd egy Ferrari kulcsot és kiteszem az asztalra, hogy meg se forduljon a fejükben egy fizetéskor felmerülő reklamáció lehetősége..
Az asztalhoz érve Gabi mutogat a piros-fehér-zöld nemzeti színü, só-bors szóró szerű valamire, amit pincérfiú félreért és gyorstalpaló tanfolyamot ad belőle a sikhülyék számára is érthető pantomimmal kisérve.
Ezt a fa rudat ha a piros felével felfelé tartjuk az asztalon, akkor nem kérünk semmit. Ha a zöld van felfelé, akkor kérésünk van. Sajnos nem értjük miért magyarázza nekünk ezt az érthető dolgot, de hogy ne vezessük félre az értetlen ábrázatunkkal gyorsan bárgyú örömre állítjuk be magunkat, hogy megkapja a megnyugtató visszajelzést. Miután látta, hogy jók vagyunk farúdból, áttért az asztalon látható gigantikus kockacukor szedő csipeszre, amiből összesen egy volt a négy teritékhez. Na ez már fogós rejtvény volt. Két nyelven is elmondta a mondókáját, miközben a helység általunk nem látható része felé mutogatott a csipesszel, és várta a hatást. Mivel lövésünk sem volt, hogy ez most mi, ezért megnyugtatóan bólogattunk neki és úgy csináltunk, mint aki mindent a legteljesebb mértékben ért és nem kell terheljen minket újabb infókkal. Biztos ami biztos, bárhova is mentünk volna, a csipeszt tuti vittük volna, nehogy kiderüljön a valóság.
Első érkezőként ismét nekünk jutott a lehetőség kirakott bőségtálak összerombolására. Meg is pakoltuk rendesen tányérjainkat minden földi jóval. A húsválaszték furcsamód szegényes volt, ami arra sarkallt, hogy a kint levőkből harácsoljunk jó sokat. Szelet hús nem volt, csak fasirozott és valamilyen panírozott préselt szörnyűség. Volt viszont csirkecomb dögivel. Miután Gabi szedett, a mondat a következőre módosult: volt viszont néhány csirkecomb...
Elégedettem tüntettük el a kalóriákat, de még kétezerötszáznál sem jártunk, amikor Gabi jelez, hogy most valami fantasztikus történik a hátam mögött. Mivel agykapacitásom zömével, még mindig a csipesz ügyön dolgoztam teljesen meglepett az érkező pincér, aki egy mega-giga-óriás nyárson grillen sült kolbászkákat hozott.
A kinálást azonnal elutasítottam, de Gabi rám horkant, hogy nemááá és a pincérnek ellentmondást nem tűröen szemmel mutogatással jelezte, a kolbászkák a nyársról a tánnyérra átrakásának szükségességét.
Később még két féle grillen sült dologgal próbálkoztak nálunk, de hát mi elcsesztük, mert a tányérunkat már jóval előtte teleharácsoltuk más dolgokkal. Hoztak olyan nyársot amin legalább öt kiló husika volt. Sajnos mi teljes mértékben figyelmen hagytuk a helység hátsó felében grillező személyzetet.
A késöbbiekben kitöpiztem, hogy a csipesz a grillhúsnak a pultnál történő szedését szolgálhatja. Gondolom a csipesz asztaloknál tartása higéniai okokból történik, vagy csak megelőzik a grilltárolón átforrósodott csipesz megfogása általi sikoltozást.
Azért egy darab sült marhát én is leküldtem fél óra hiábavaló rágás után - egyben. Madeirás espetada feelingem lett. Ennek a marhacsimbóknek kellett volna még vagy fél nap izzadás a grillben. A nyelést követő fél órában két ádámcsutka látszott rajtam.
Hogy a nap ne csak erről szóljon, a fizetésről annyit, hogy a habzsi-dőzsi 28 euróba fájt volna, de hogy tudjak némi megbecsülést szerezni a magyaroknak így 35-öt adtam a fiúknak. Nagyon köszönték, szemmel láthatóan ritka náluk a magas borravaló.
Átgurultunk Santuário do Sameiro-hoz a város fölé.
Az épület nagyon szép. Éppen egy esküvő zajlott itt is, nagyon szép zenei kisérettel.
Így bementem és végig hallgattam a szertartás egy részét. Az alkalmazott hangosítás és az épület adottságai miatt ez fantasztikus élmény volt.
Ez a hely magasan uralja a környéket. Már messziről látható ahogy áll a hegytetőn. Az egyház szeme mindent lát jelen esetben azt jelentette, hogy rendkívül ügyesen tudták kiszemelni a jobbnál jobb helyeket ahová építkeztek.
Ateistaként nem értek egyet az egyházakkal, úgy vélem, hogy olyan áruval kereskednek, ami nem az emberiség előrelépését szolgálja. Hasonlóan a politikusokhoz, az egyházak is csak vámszedői az emberiség létezésének.
Az emberiség azért jutott el a fejlődés ilyen magas fokára mert képes kooperálni. Az ember képes egy másik emberrel akár önnön érdekeit háttérbe szorítva egy közös cél érdekében óriási dolgokat megalkotni. Az egyház és a politika is egységet szinlelve, de valójában a kooperációs készséget gyilkolva megosztja az embereket, hogy Önnön gazdagodását tudja elősegíteni.
A világon több embert öltek meg eddig az istenek zászlaját lengetve, mint amennyit bármilyen más okból.
Az egyházban viszont pozitívumként látom, hogy az építészetben nagyobbat tudtak alkotni, mint bármilyen más csoportosulás.
Bragában tekeregtünk még egy sort, ezt nem részletezném, mert itt számolatlanul állnak látnivaló helyek. Szép a város is és a környéke is. Aki szereti a templomokat simán el tud verni itt két-három napot.
 |
| A képen látható tokás angyalka nem fedi a valóságot. Az aerodinamikai törvények alapján ekkora szárnyfelülettel ekkora tömeg nem reptethető. |
 |
| Angyali toka, ami a jól tápláltság jele. Ha naiv akarok lenni, akkor lehet, hogy éppen a nyirokcsomó daganata miatt imádkozik... |
Guimaraes felé indultunk mai körutunk visszafelé vezető szakaszán.
Itt a várdomb rendkívül érdekes. A vár és a fiatalabb palota között rengeteg turista sétált ma a 32 fokos melegben. A por derékmagasságban száll, a valamikori gyep kiégett hullájába ösvények vannak taposva a legképtelenebb irányokban. Guimaraeben szerintem kihaltak a kertészek.
Az egyébként rendkívűli látványosságot és az azt övező érdeklődési kedvet megöli az igénytelenség és elhanyagoltság, ami az épületek között tapasztalható. Kár érte.
Városokon keresztül indultunk vissza Portoba. Lépésben haladva bámultuk a hétvégi életét élő mai Portugáliát. Olyan embereket láttunk, akik létezésükkel, öltözködésükkel vagy viselkedésükkel jó kedvet adtak nekünk.
Láttunk olyan fekete embert aki földig érő fényes zöld selyem ruhában húzta a gurulós bőröndjét, miközben folyamatosan beszélt valakivel egy legalább hét colos tepsifonon. Jót mosolyogtunk a jelenségen, majd mosolyogtunk azokon, akik viszont azon mosolyogtak, hogy látták, hogy mi min mulatunk. A végén a fél kerület idióta módon vigyorgott a zöld ruhás körül, aki ebből semmit sem vett észre, vagy talán tudta és őt is szórakoztatta, hiszen azért öltözött így, hogy ez így történjen.
Mielőtt arra gondolnál, hogy ez az ő népviselete, akkor tévedésben vagy. Az a nép, aki így öltözik oroszlános környezetben, az hamar kihal, annál a gyakorlati oknál fogva, hogy ebben a ruhában a futás teljességgel kizárt.
Itt fenn északon nagy a békesség.
Szeretem.
Holnap utolsó nap Portoban itt folytatom...
Végezetül pár kép.
 |
| ...jóban rosszban. Este uradat puszikával köszöntsd... |
